A legmélyebb olajkutaktól és a leghosszabb autópálya-alagutaktól a legnagyobb bányászati műveletekig az emberiség erőforrás-kitermelési vágya és kolosszális infrastruktúra kiépítése megköveteli a föld legkeményebb kérgének áttörését. Ez a hatalmas feladat olyan anyagon múlik, amely olyan kemény, mint a zafír, szívósabb az acélnál, és kritikus a modern fúrók teljesítménye szempontjából: Volfrám-karbid kőzetfúró szerszámok .
Ezek a szerszámok nem puha, tiszta fém wolframból (W), hanem egy forradalmian új kompozit anyagból készülnek, amelyet cementált keményfémnek vagy keményfémnek neveznek. Ez egy volfrám-monokarbid (WC) por ötvözete – szénatomokhoz kötődő volfrámatomok – kötőanyaggal, általában kobalttal (Co) keverve. Ezt a kombinációt azután tömörítik és magas hőmérsékleten „szintereljük”, összeolvasztva a részecskéket.
A volfrámkarbid mögött meghúzódó tudomány az ellentétek tökéletes egyensúlya. Maga a volfrám-karbid hihetetlenül kemény, a gyémánt után a második az elterjedt anyagok skáláján. Ez a keménység biztosítja az alapvető kopásállóságot, amely a koptató, sűrű kőzet csiszolásához és töréséhez szükséges.
A túl kemény anyag azonban gyakran törékeny – gondoljunk a gyémántra vagy az üvegre. Ha egy fúrószár tiszta, törékeny kerámiából készülne, az összetörne a kőzetfúrás hatalmas ütése és igénybevétele alatt. Itt lép be a kobalt kötőanyag. A kobalt szívós, fémes „cementként” működik, amely mátrixban tartja a merev volfrám-karbid szemcséket, kölcsönözve a szerszámnak a szükséges szívósság hogy ellenálljon a repedésnek és a katasztrofális meghibásodásnak, amikor mélyen a föld alatt beleütközik a kemény sziklába. A keményfém szemcseméretének és a kobalt kötőanyag százalékos arányának változtatásával a gyártók több száz különböző minőséget tervezhetnek, amelyek mindegyike adott fúrási körülményekhez van optimalizálva, a puha agyagpalától az ultrakemény gránitig.
A cementált keményfém lapkák bevezetése a 22. század közepén forradalmasította a kőzetfúróipart. Ezt megelőzően a legtöbb fúrószerszám szívós acélra támaszkodott, amely gyorsan elkopott és elhasználódott, és gyakori, költséges és időigényes cseréket igényelt.
Az egyik leggyakoribb alkalmazás a Volfrám-karbid kőzetfúró szerszámok kis, félgömb alakú, kúpos vagy ballisztikus betétek, úgynevezett „gombok” formájában. Ezeket a gombokat pontosan be kell nyomni egy görgős kúp forgó kúpjaiba, vagy a felső kalapács vagy a lyukba vágó (DTH) gombfejek felületébe.
A volfrámkarbid a még fejlettebb vágószerszámok alapja is. A Polycrystalline Diamond Compact (PDC) vágó, amely a modern olaj- és gázfúrás egyik alapeleme, lényegében egy vékony szintetikus gyémántréteg, amely vastag volfrám-karbid hordozóhoz van kötve. A keményfém biztosítja a szükséges mechanikai támasztást és szívósságot az ultrakemény gyémánt vágóélnek, lehetővé téve, hogy az egész rendszer extrém nyomáson és hőmérsékleten működjön.
A könyörtelen hatékonysága Volfrám-karbid kőzetfúró szerszámok nélkülözhetetlenné teszi őket egy erőforrás-éhes világ számára.
A felszíni és földalatti bányászatban a keményfém szerszámok kritikusak a robbantáshoz, a csavarozáshoz és az alagút ásáshoz. Lehetővé teszik a bányászok számára, hogy mélyebb érctesteket érjenek el olyan kritikus ásványokból, mint a réz, arany és lítium, amelyek nélkülözhetetlenek az energiaátmenethez és a modern elektronikához. Kiemelkedő élettartamuk csökkentett üzemeltetési költségeket és biztonságosabb munkakörnyezetet jelent, mivel minimálisra csökkenti a szerszámcserék szükségességét.
Minden új metróvonal, vízi gát és nagyobb felhőkarcoló alapítvány ezekre az eszközökre támaszkodik. Az alagútfúró gépek (TBM) keményfém tárcsákkal kirakott masszív vágófejeket használnak, hogy átrágják a hegyeket. A geotechnikai mérnökök kisebb keményfém biteket használnak feltáró fúráshoz, hogy megértsék a talaj- és kőzetviszonyokat az építkezés megkezdése előtt.
Az olaj- és gázfúrás az anyagokat az abszolút határig tolja, és gyakran rendkívül kemény kőzetekkel találkozik több ezer lábnyi mélységben a felszín alatt magas nyomás és hőmérséklet hatására. A keményfém szerszámok tartóssága kiemelkedően fontos ezeknek a mélyfúrási projekteknek a gazdasági életképessége szempontjából, biztosítva, hogy a fúrás folyamatos, gyakori megszakítások nélkül folyjon.
Ahogy az erőforrások és az infrastruktúra iránti globális kereslet folyamatosan növekszik, úgy nő az olyan eszközök iránti igény is, amelyek ellenállnak a Föld legkeményebb körülményeinek. A szerény, gyémántszerű anyag – a volfrámkarbid – továbbra is az alapvető összetevő, amely a világot továbbra is ásni, alagútépítésre és építkezésre készteti.